Aki az utóbbi időkben látta a szép Shagya-Arab kancákból álló bábolnai ötösfogatot, bizonyára jól emlékszik díszruhás hajtójukra is. Ő Somogyi József, aki 49 év 1 hónap 21 napot töltött először a dióspusztai majd a bábolnai ménes lovai között, idei nyugdíjazásáig.
Egy emlékekben gazdag, tartalmas szakmai életút az övé, szorgalma és tehetsége okán már régóta a Ménesbirtok egyik emblematikus szereplője. A sportokban először ugrólovasként, majd fogathajtóként szerzett érdemeket, a lovaszenekar tagjaként több európai országba is elvitte a ménes jó hírét. Fogatának ülésén számos híres vendégünk foglalt helyet az évek során, jó néhány éve pedig rangidősként ő a bábolnai ötösfogat állandó hajtója.
A lovak iráni elkötelezettsége és a Ménesben munkával töltött csaknem fél évszázados életút elismerése képpen, a Bábolnai Gazdanapok alkalmával ünnepélyes keretek között is köszöntöttük. Az elismerő plakettet és az ajándékcsomagot Haál Gábor, a Ménesbirtok igazgatója adta át, a kollégák közül is többen kívántak a lovaspálya homokján álló fogat mellett tartalmas nyugdíjas éveket.
Ezúton is szeretnénk kifejezni a Ménesbirtok minden dolgozója nevében köszönetünket az együtt töltött évekért, és kívánunk jó egészséget, sok boldog nyugdíjas évet Somogyi Józsefnek!
Végezetül idéznénk a Lovas Nemzet cikkét a bábolnai fogatosokról Rombauer Tamás tollából:
Sallang és pityke
Nincs szebb dolog annál, mikor öt gyönyörű szürke bábolnai arab sallangos könnyű magyar díszhámban lendületesen, szinte lebegve az álmélkodó közönség elé hajt, tesz egy kört a szökőkút körül, majd szinte hangtalanul megáll, pont, ahol kell, hogy a nemes hölgyek és urak rendelkezésére álljon. A segédhajtó szinte láthatatlanul a lovak előtt terem, a hajtó figyelmesen vár, majd mikor a vendégek elfoglalták helyüket, határozott ügetésre készteti fogatát. Mozdulatai könnyedek, az öt ló felett korlátlan úr, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A Hősi kapun kihajtani nem egyszerű feladat, a nyergest és rudast ellenállításban kell hajtsa, az ostorhegyes vezeti a fogat elejét, hogy a szűk forduló szépen sikerüljön, majd irány Csikótelep.
Hányszor és hányszor megtette ezt az utat Somogyi József a bábolnai ötösfogat hajtója az elmúlt 40 év alatt. Mert az ötösfogat hajtójára mindig felnéztek Bábolnán, az rangot jelentett a kocsisok között. Tavaly ősszel múlt 40 éve, hogy elvégezvén a Dióspusztán kezdett bábolnai lovas iskolát az arab ménesbe került, messze szülővárosától, Devecsertől. Dióspusztán indult ugrólovasként, mint ifjúsági versenyző, azután az Arab Ménesben Horváth Gyula mellé osztották, akitől elleshette, miként kell a szárakat csatolni, ha igazi szép fogatot akarnak látni. Gyula bácsi még Moszkvában is járt, majd egy hónapot töltött ott, hogy megtanítsa a muszkákat a Hruscsovnak ajándékozott ötös fogatot befogni, hajtani. Ő meg Trescsik Ferenctől, Böröcz Jánostól tanulta, akiknek meg Cser István, Rahács József, és Böröcz Ferenc volt a mesterük. Előttük Szabados István, Panák Ferenc, Tomozi József, Farkas József, Árvai Elek, Mogyorósi István, Hofman István, Szarka Mihály, Horváth Sándor hajtották az összetett fogatokat. Régen az uraságok azon versengtek, kinek van ügyesebb, elegánsabb fogata, kocsisa, akit annak rendje és módja szerint meg is becsült, hiszen a közlekedés akkor sem volt veszélytelen.
Éppen tíz esztendeje avatta fel Bábolnán a Fogathajtók Baráti Köre a nemrég elhunyt Dr.Papócsi László volt vezérigazgatóval és az akkori ménesi emberekkel a Kocsisház oldalán azt az emléktáblát, mely ezeknek az egyszerű, de a lóhoz és a gazdasághoz minden nap hűséges, nagy tapasztalattal bíró lovasembereknek állít emléket. A kocsisházban lakni a boldog békeidőkben rangot jelentett. A nyerítés odahallatszott, így, ha kellett, bármikor rendelkezésre álltak. A lovaknak kifogástalan kondícióban, a szerszámnak, sallangnak, tisztának, ápoltnak, veretéknek, pitykének fényesnek kellett lenni.
Somogyi József első, és ha rajta múlik az utolsó munkahelye is a ménes. Igyekezett, elvégezte a tatai szakközépiskolát, leérettségizett és 2002-ben sportoktatói és túravezetői képzettséget is szerzett. Tagja az egyre fogyó lovas harsonás csapatnak is, így vagy a fogattal, vagy a harsonásokkal nem sok külföldi szereplésből maradt ki. Többször járt Németországban, Hollandiában, Ausztriában és Svájcban, amíg Bábolna nélkül nem rendeztek nagyobb kiállítást.
A családi fotóalbumot nézegetve talán az 1996-os év a legnevezetesebb, hiszen kezet fogott vele Beatrix Holland Királynő, és utasa volt I. János Károly Spanyol király Zsófia Királynéval. A bakon Göncz Árpád Köztársasági Elnök kísérte őket. A Győri Barokk esküvő, vagy a Füredi Anna Bál utasai kevésbé feszélyezték. Hiába faggattuk, mondjon már valami érdekes történetet, valami izgalmasat, nem tudott ilyennel előállni. Feltehetően, ha történt volna ilyen, már nem ő hajtaná az ötösfogatot Bábolnán.
A sportban is kipróbálta magát, kettes fogat hajtásban 1992-ben és 1993-ban két Shagya III (Shagal) után született kancával, melyek Ruth Pack asszonytól vásárolt két nagyszerű kancacsikóból születtek szép eredményt ért el, Kisbéren, a regionális bajnokságon még a maratont is megnyerte. Még ez évben más lovakkal, Farag II-4 és Shagya XLVIII-4-el Kaposváron az öt napos, 300 km-es távhajtásban volt eredményes Azután 2001-ben állíthatott össze egy sikeres fogatot, mellyel 2004-ben a hazai pályán, rangos mezőnyben összetettben II. helyet szerzett. Évekig igényt tartottak szakmai tudására és a Pettkó-Szandtner Tibor Szakiskola gyakorlati oktatójaként türelmet, nyugodt hozzáállást, állatszeretet, és némi alázatot próbált a nebulókba plántálni. Szomorúan említi, hogy mára a tanulókból elfogyott a türelem, a szolgálat már ismeretlen fogalom, helyét az „érvényesülés minden áron” elve vette át, a legtöbb tanuló máshol képzeli el jövőjét.
Somogyi József három derék fiú édesapjaként kicsit szomorúan vallja be, hogy fiai közül egyik sem követi példáját. Nem is csoda, hiszen a ménesi munka, a fogathajtás, a lóval való foglalkozás sok gyakorlással, áldozatos munkával jár. A ló mellett nincs ünnep, eredményesen végezni csak nagy elhivatottsággal lehet, melyben családja megértésére, és minden támogatására szüksége van ahhoz, hogy valaki alkalmazottként egy életen át ezt az életformát válassza.
Mert a lónak ápoltnak, a sallangnak tisztának, a pitykének fényesnek kell lennie!
Rombauer Tamás
(Megjelent: Lovas Nemzet, 2016)
