Az arab telivér az emberiség történelmének legősibb kultúrfajtája, amely a Kr.e. 3. évezredben Közép-Ázsiából terjedt el az akkori perzsa birodalom területén, de igazi őshazájának az Arab-félszigetet és a mai Egyiptom területét tekinthetjük. A szélsőséges klímájú, csapadékban szegény vidéken és az ókori birodalmak hadseregeinek kíméletlen igénybevétele következtében egy acélos, kemény és kitartó teljesítményre képes, de egyben nemes és szép küllemű lófajtává alakult, amely szinte valamennyi – ma ismert – melegvérű lófajta alapja, de legalábbis azok kitenyésztésében meghatározó szerepet töltött be.
A XVI-XVIII. században Európában felismerték az arab fajta páratlan tenyészértékét, s mint vérszilárd, kiválóan örökítő fajtával keresztezték a kontinens lófajtáit. Az arab, tágabb értelemben véve keleti vérű ménekkel indult el az angol telivér lótenyésztés, majd ebből a XVIII-XIX. században az ügető lófajták kitenyésztése.
Meghatározó szerepe volt a lipicai, a kladrubi és a gidrán fajtának kialakításában is, mi több még néhány hidegvérű fajtát is nemesítettek arab ménekkel, mint például a percheront és a haflingi fajtát. A fajta földrajzi elterjedése során a különböző környezeti hatások következtében több-kevesebb küllemi eltérést mutató típusai alakultak ki, s különvált az arab telivér az úgynevezett arab fajtáktól.
Arab telivér hagyományos értelemben az a lófajta, amelynek minden őse Arábiából, illetve Egyiptomból származik. Arab telivér az a ló, amely szerepel bármely, a World Arabian Horse Organization (WAHO) által elfogadottnak nyilvántartott arab telivér méneskönyvben vagy annak nyilvántartásában. Hazánkban az arab telivér lóállományt a Magyarországi Arablótenyésztők Egyesülete (MALE) az Arab Telivér Méneskönyvben tartja nyilván.
Ahhoz, hogy egy mén, kanca vagy egy csikó bekerülhessen egy WAHO által elfogadott arab telivér méneskönyvbe, összes származási vonalának visszavezethetőnek kell lennie vagy a méneskönyvben már korábban regisztrált lovakra, vagy import lovak esetén egy másik, a WAHO meghatározása szerint elfogadott méneskönyvre, amelyben az adott ló még a kiszállítás előtt szerepelt.
Az úgynevezett arab fajtákba általában azokat az egyedeket sorolja a hippológia, amelyek származási tábláján az arab ősszülők mellett a 10. ősi soron túl találhatók már nem arab ősszülők. Ez utóbbi csoportba tartozott az egykor világhírű bábolnai arab fajta, amelyet 1978 óta mint Shagya-arab fajtát tartják nyilván. A két fajtát elhatárolt, zárt törzskönyvezési rendszerben külön regisztrálják.
A tenyészcél megőrizni az arab telivér klasszikus szépségét, állóképességét. Bár típusát tekintve eltérést mutatnak az egyes földrajzi tájegységeken belül tenyésztett arab lovak, küllemükkel szemben az ismérvek gyakorlatilag azonosak.
Az arab telivér fő jegyei:
- igen száraz, harmonikus fej széles homlokkal, homorú vagy egyenes orrhát
- nagy, sötét egymástól távol, nem túl magasan ülő, kifejező szemek
- kicsi, figyelmet sugárzó fülek
- elasztikus, mozgékony, élénken négyzetes alakot öltő orrnyílások
- ívelt, magasan illesztett nyak
- feszes hát, gyakran egyenes far
- magasan tűzött és hordott farok
Bélyegzése: AT